Úton vagyok...
De milyen úton?-tenném fel a kérdést.
Te elgondolkodsz rajta.
Látom, ahogy cikáznak a gondolataid, de csöndben vagy.
Én várok és hallgatok. Türelmesen, figyelek, hogy mi jön legbelülről.
És egyszer csak elindul...az első szót követi a másik...és mondod, ami benned van...így tisztulnak ki gondolataid és válaszolod meg saját magadnak a kérdést.
Én pedig kísérlek Téged.
Úton vagy, úton vagyok.

Mi lesz a következő apró lépésed a célod felé?